-Lányok, nyugi van! Mindjárt visszamehettek!-nyugtázott mindenkit a fiatal Matyi, aki szerintem értett a nyelvünkön. (tini nyelven)
Cintivel odarohantunk a többiekhez és kezdődhetett is a játék. Egyből levertek minket, nagyon erősek és magasak voltak. Mi meg fürgék de azért kicsik.
-Jaj, emberek...Most mi lesz ha nem nyerünk?-kérdezte Milán, mi meg leintettük.
-Semmi, a lényeg, hogy játszunk, nem?-kérdeztem.
-Nem, bakker, Nelly! Figyeljél már! Meg kell nyernünk ezt az egész ****-t! -beszélt kicsit csúnyán Viki. Hát...oké...
-Jó csak...-kezdte Cinti is de már minket is leintettek.Hát ez kész..
Felültünk a lelátóra megint, és elkezdtünk enni.
-Ne egyetek sokat, mert fájni fog a hasatok!-utasított Edina néni, de mire ezt mondta, Milán már befalta az egész szendvicsét. Én még csak a negyedét ettem meg, gondoltam akkor inkább félre teszem.
-Milán, még hány szendvicsed van?-kérdezte Dina mert neki nem volt.
-Van még 5, de bocsi nem adok.-felelte Milán. Összenéztem Cintivel és szakadtunk a röhögéstől majdnem annyira hogy leestünk a székről.
-Lányok, bírjátok ki egy kicsit!-szólt ránk Matyi aki már egy éve próbált minket lefényképezni úgy, hogy nem röhögünk, de nem nagyon sikerült.
-Jó, oké.-szedtem össze magam.-Mehet.
-Na végre!-tapsolt kettőt Milán, és rám tette a karját.
-Jaj Milán, fúj, engedj el!-rángattam ki magam.
-Ne már, gyerekek!-szólt ránk Matyi, szóval sikerült csinálnunk egy képet.-Oké, köszönöm. Gyertek, kezdünk!
Leszaladtunk a lépcsőn, és megint én ülhettem le...Milánnal.
-Én megint nem fogok leülni! Az előbb ültem le!-parádézott Milán.
-Kérem, hagy üljön le más helyette, nem bírok ki vele 5 percet se!-suttogtam Edina néninek, aki végignézett a társaságon, és megállapította, hogy jó lesz az úgy, hogy én és Milán ülünk le. Na még ez is!
Leültem a műfűre mellettem Milán.
-Hahahahaha.-röhögött a semmin Milán, én meg egyből felpattantam, és mentem Matyihoz, hogy inkább vele leszek, nem Milánnal. Pechemre Milán is jött velem...
-Na, menjetek fel! Olivér,Gréti, gyertek le!-szólt Edina néni ezért felrohantam a pályára.
-Hajrá!-kiáltott nekem mögöttem Bendi, aki más csapatban volt de azért szurkolt nekünk Rolival, mert nekik akkor nem volt mecs.
-Köszi.-röhögtem mert nekik a velünk egy idősökkel kellett játszaniuk, nem ilyen gólyákkal...XD Na jó, ez kicsit furin hangzott. Mindegy.
Rohantam, rohantam a frizbi után amikor egyszer csak...belém jött egy magas,dagadt fiú akit én csak Bozontnak hívok, mert hosszabb haja volt és ilyen kócos. Kicsit elestem de nem úgy hogy a földre estem, hanem....áá mindegy, nehéz elmagyarázni.
-Uhh, jól vagy?-segített fel Bozont, és én csak bólogattam.-Ne haragudj.
-Semmi baj.-mondtam röhögve, és folytatódhatott a játék.
***
A negyedik kört megnyertük!!! Juhhúúúúúúú! Üvöltözve jöttünk le a pályáról, és Cintivel meg Milánnal úgy döntöttünk, hogy ismerkedünk egy kicsit.
-Gyertek velem!-invitáltam őket.
-Hova?-kérdezte értetlenül Cinti.
-Hát oda...-mutattam egy ilyen ülő helyre.-Abba a buszmegállóba.
-Az nem is buszmegálló!-mondta röhögve Milán, mire csak vállat vontam.
-Kit érdekel? Olyan mint egy buszmegálló! Na de akkor inkább gyerekmegálló legyen.-adtam az ötletet.
Amikor leültem a kisfiúk elmentek, én meg utánuk ordibáltam, hogy:
-Gyertek vissza ! Miért mentek el? Csak barátkozni szeretnék!
Persze nem jöttek vissza..:( De lett ott két lány, Eszter, és Dorka! Elkezdtünk velük beszélgetni, és felültünk a lelátóra ÚJRA. Jól elbeszélgettünk, aztán megint mi következtünk. Ittam egy kortyot, aztán elköszöntem Esztiéktől és mondta Cintinek hogy menjünk már mert kezdünk!
Az ötödiket is megnyertük !! IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN! :D
A hatodik kört is de hát amikor történt velem valami...
Csak simán futottam a frizbi után, és egyszer csak a földön találom magam.
-Mi a....?-kérdeztem mert repültem egyet. És ki miatt? Hát persze, hogy bozont miatt!
Ugyanis, az történt, hogy én békésem futottam, erre ő belém jön, én repülök egyet és már a földön vagyok.
-Úristen, ne haragudj, minden oké?-kérdezte és felrángatott a földről.
-Aha.-mondtam röhögőgörcsben, de közben Olivér már passzolta is tovább a frizbit. Amint meglátta Matyi, hogy elestem üvöltözni kezdett Olivérrel, hogy nem látta, hogy épp a földön fetreng a Vanessza?!
-Gyere, ülj le Cintivel!-mondta, én meg odasántikáltam Cintihez.
-Juuj, jól vagy?-kérdezte Gréti,de én még mindig szakadtam a röhögéstől.
-Persze, de ez nagyon vicces volt.-feleltem.-Hogy is történt?:D:D
Cinti elmesélte amit látott, de őt meg máris hívták be a pályára, engem meg nem. És kit küldtek le Cinti helyett? Hát persze, hogy Milánt! NEEEEEEE! Odafutottam Bendiékhez, leültem melléjük, aztán elbeszélgettünk. És ott termett Milán is.
-Basszus, Milán! Menj már innen kérlek! Mindig itt vagy a közelembe!-prüszköltem.
-Ja, Milán. Mindig itt vagy. Tényleg.-helyeselt Bendi és megdobtam fűvel.
-Ne máááár!-sikitozott Milán mint egy kislány.
-De máááár!-utánozta Bendi amin szakadtam.
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS MEG IS NYERTÜK!!! JUHHÚÚÚÚÚ! Ötödikek lettünk a hatból! :P Ez is valami, végülis!
-Igeeeeeeen, jók voltatok!-helyeselt Matyi.
Utána már csak az eredmény hirdetés volt hátra, és minden jó volt! Hazaértünk, és Cinti átjött. De ami ezen az éjjel/estén történt, sose felejtem el...Rámírt Áron!!!!!♥
Áron=egy fiú akibe már nagyon régóta belezúgtaaam. ♥Van egy legjobb haverja (Ákos) és tőle ismertem meg még tavaly májusban. Május 20.-án. Életem legjobb napja volt!(eddig)♥
***FOLYTATJUK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése