******************
Sportnap de unalmas volt, basszus...
Nem történt semmi. Unatkoztunk egész nap, és végül azt csináltuk, hogy forgattunk egy klippet. (na jó, kb. 3-mat.)
Kimentem a térre Hajnival,mert vártuk hogy Detti apukája kihozza a térre Jázmint, és együtt tudjunk hazamenni hozzánk. (mert ma Detti itt alszik.)
-Ez összedőlt, mint egy Kártyavár,kártyavár...-dúdolgattuk Hajnival,miközben napoztunk. Egyszer csak egy sárga taxi fékezett le mellettünk, szóval Dettiék megérkeztek.:D
-Dettiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!-rohantuk oda hozzá Hajnival, és kis híján feldöntöttük.
-Sziasztok.-röhögött.
-Mehetünk?-kérdeztem és karon ragadtam.-Szia Hajni!-köszöntünk el és elindultunk haza.
Kicsit sétáltunk csendben egymás mellett, de tudjuk hogy ez nem mehet, ezért egyből beszélni kezdtünk:
-Na, milyen volt a sportnap?-kérdezte.
-Szar.-röhögtem fel.-Neked?
-Nekem se volt valami jó...-húzta el a száját.-Mennem kell majd még futni jövőhéten.
-Kajak?
-Aha. Semmi kedvem.
-Az gáz.-értettem egyet.-Na, és tudsz valami Áronról?
-Tudok, hát!-csapta össze a tenyerét.-Mindig odajön hozzám, és kérdezgeti, hogy tudsz valamit Lilláról? Meg, hogy szokott róla beszélni Lilla?
-Erre te?
-Mindig mondom neki, hogy engem hagyjon, kérdezze meg Lillát.-felelte, de ez röhejes volt, ezért szakadtunk a röhögéstől.-Amúgy,-folytatta.-Lilla mindig elfut Áron elől.
-Mi van?-kérdeztem, és már annyira röhögtem, hogy vertem a padlót.
-Tényleg. Nagyon kemény.-röhögött, és elmesélte hogy, hogy szokott lenni.
Általában úgy van,hogy Áron odamegy Lillához, de Lilla pont akkor megy el, rejtélyes módon. Meg mindig elfut hogyha meglátja az Áront. De furcsa...
-Úristen.Ez beteg.-jelentettem ki röhögve, és kinyitottam a kaput, mivel már otthon is voltunk.
-Szerintem is.
-Amúgy, kimegyünk a térre? Légyszi! Csak mi ketten!-invitáltam.
-Na jó, menjünk, felőlem.-vonta meg a vállát.
-Szupi!-mondtam, és már kapcsoltam is be a gépet, és posztoltam, hogy 3-kor megyünk térre.
Egyszer csak megcsörren a telefonom.
-Igen?-veszem fel.
-Szia Vani, Csenge vagyok.-köszönt bele a telefonba az egyik évfolyamtársam.
-Jaj, szia Csenge!
-Csak olvastam, hogy 3-kor kimentek a térre.....-kezdte, én meg gyorsan kinyomtam.
-Na, ki volt az?-kérdezte Detti egy Pilótát rágcsálva.
-Csenge.-mondta szörnyűlködve, és megint csörögni kezdett a telefonom.
-Ne vedd fel.-gondolkozott.-Nyomd ki. Amúgy mit akart?
-Hogy menjünk vele térre...
-Miért?
-Honnan tudjam?-kérdeztem röhögve.
***
Kiértünk a térre.
-Hol a Csenge?-kérdeztem.
-Nem tudom.
-Menjünk fagyit venni?
-Persze.
Elindultunk a kis bolt felé én pedig megpillantottam....CSENGÉT :DD
-Ne nézz rá...-mondtam, és előkaptam a telefonom, hogy lebonyolítsak egy ál hívást.-Szia anya.Persze, a téren.
-Sziasztok!-köszönt Csenge.
-Szia.-köszöntem, és letettem a telefont.-Hát te? Görkoriban?
-Aha.-röhögött és nyalt egyet a fagyijából.
-Mi is menjünk venni fagyit!-mondtam, és megindult a kisbolt felé.
Vettem Dettinek, meg magamnak 1-1 fagyit és indulhatott a buli :D

2014.05.10. szombat

SPORTNAAAAAAAAP! Juuhhúúú! :D
És egy kicsit kellemetlen találkozás Áronékkal...Mindegy, mindent sorjában.
Reggel Cintivel felkeltünk, és elkészültünk. Vittünk kajának pár sütit ami tegnapról maradt, meg szendvicset.
-Szerinted görkoriban jöjjek?-kérdeztem mert nem tudtam eldönteni, hogy vigyem magammal és majd a suliban vegyem át, vagy eleve abba menjek.
-Szerintem, gyere görkoriba.-felelte.
Felvettem a görkorit, és indulhattunk is. Cinti mellett gurulva beszélgettünk a tegnapi dolgokról.
-Mindent elszúrtam neked.-kezdett bele.-Ne haragudj.
-Miért szúrtad el?-kérdeztem hitetlenkedve, mert nem szúrt el semmit.
-Én írtam neki, hogy: "járunk?"-szomorkodott.
-Nyugi, nem rontottál el semmit.-nyugtattam.-Szerintem, ebből nem is lesz soha semmi. Most komolyan...Nem írt vissza semmit.Pedig, tudod, hogy mennyit írtunk neki!
-Tudom...
-Na, akkor meg?-kérdeztem mosolyogva.-Semmi értelme. Hagyjuk inkább ezt a témát.
-Oké.-mondta.
Sajna én már az egészet nem értem...Mióta tudta Áron (elég régóta, de nem tőlem, hanem másoktól) hogy tetszik nekem, bunkóbb velem meg minden. Mielőtt nem tudta ezt az egészet, sokkal jobb fej volt.. És cukibb velem. :/
Beértünk a suliba.
-Elnézést, levegyem itt a görkorim?-kérdeztem a portás nőtől.
-Nem kell, ha feltudsz vele menni a lépcsőn.-legyintett.-De ne előttem törd ki a nyakad, légy szíves.
-Rendben, köszönöm.-röhögtem, és Cinti segítségével felbotorkáltam a lépcsőn. Begurultam a terembe, és mindenki csodálkozva nézett.
-Hát ez meg...?-kérdezte Hajni mosolyogva, aki mellett ülök.
-Gondoltam, ebbe jövök.-nevettem el magam, és leültem a székemre. Leszenvedtem magamról a görkorit, és csoportosan elkezdtünk beszélgetni Domával,Ritával,Hajnival, és Dzsenivel.
-Mit fogunk ma csinálni? Ti tudjátok?-kérdezte Dzseni, miközbe a csokis csigáját ette.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam, de abban a pillanatban bejött Zsuzsa néni, kicsi cetlikkel a kezében.
-Gyerekek! Itt vannak az útleveleitek!-osztott ki mindenkinek egyet. Amúgy Zsuzsa néni az osztályfőnökünk.-Az ajtóra meg kiragasztom a programokat, nézzétek meg.
Mindenki odarohant az ajtóhoz, és ellenőriztük az időpontokat. Ügyességi feladatok, reggeli torna, bla bla bla...gördiszkó!
-Úúúúúúú, Nelly, jössz velem majd görizni?-kérdezte Doma.
-Te is hoztál görit?-csodálkoztam, mert azt hittem, hogy Doma nem is tud görkorizni.
-Persze.
FOLYTATJUK

2014.05.09. FOLYTATÁS 2.

Hazaértünk, és beültünk a gép elé.
-Gyere már, mutatok valamit!-mondtam Cintinek és kattintgattam párat. Betöltött a Youtube-on egy irtó vicces Let it go paródia ami valaki énekelt, de nagyon hamisan. Szakadtunk, már a földet vertük annyira.
-Úristen, hogy tud valaki így énekelni?-kérdezte Cinti röhögve, és vállat vontam. Felmentem Facebookra. Nézegettük a híreket, és egyszer csak bevillant egy ablak:
Áron: Tetszem neked, azért írtál Ask-on?
-Mi van?-kérdezte értetlenül Cinti.
-Nem értem...Mit írjak neki?-kérdeztem tanácstalanul, de nagyon izgultam hogy most akkor mi??
-Áááááá nem tudom!-sikítozott Cinti.
Nelly: nem én írtam ask-on, de az érzés az igaz.
-Most erre szegény mit írjon?-kérdeztem félve, hogy szegénnyel, mi lesz ha ezt meglátja?!
Áron: Szerelmes vagy belem?
-Erre most mit írjak????-kérdeztem sikítozva és már Cintivel ugráltunk is. 
-Írd, azt hogy IGEEEEEN!-mondta ordítozva. Szerencse, hogy egyedül voltunk otthon, mert anyu Tihanyban volt, apu meg dolgozott.:D
Vani: nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok beléd, de azért bejössz nekem.
-Figyeld már, ír !!!-mutatta Cinti. Már remegtem, annyira féltem, és izgultam, és....SZERELMES VOLTAM!
Áron: Tényleg?
-Most meg mit írjak, megint?-kérdeztem röhögve.
Vani: szerinted kamuzok? :'D
Áron: Nem.
Vani: akkor meg? :"D
-Erre mit fog írni?-kérdezte Cinti aki szerintem jobban izgult, mint én.
-Nem tudom, de félek.
-Naaa, Nelly...-szorította meg a kezem.-Ne félj már! Nincs mitől! Tuti összejöttök!
-Hallod, már 10 perce nem írt, nem hiszem..-mondtam szomorúan.
-Akkor írjunk neki mi.-határozta el magát, és gépelni kezdett. Ez sült ki belőle:
Vani: de neked tuti nem jövök be, tök mindegy.
Áron: Hát
Vani: mi hát?
Áron: Nem tom te járnál velem?
-Áááááááááááááááá!-sikitoztunk, és rohantam hívni Dettit, a másik legjobb barátnőmet.
-Háló?-kérdezett a telefonba.
-DETTIIIIIIIIIIIII! Áron megkérdezte, hogy járnék-e vele!!!! Mit írjak?-kérdeztem idegbetegen.
-Mi van? Mond már az elejéről!-mondta semmit se értve.
-Most nem bírom én elmondani!-mondtam mert rajtam volt ez az ugrálhatnék.-Cinti elmeséli.
-Oké..
-Itt vagyok!-kezdett bele Cinti, én meg addig kimentem szendvicset csinálni. De közben visszaírtam Áronnak:
Vani: talán ha te is
Kimentem még kaját csinálni, amit meg is ettünk Cintivel. Közben leraktuk Dettit, aztán visszamentünk a géphez. Áron semmit sem írt...
-Miért nem ír?-kérdeztem szomorúan.
-Figyelj, ha jól számolom-kezdett számolni Cinti-Akkor még 2 perc és ír..mert mindig 13 percenként szokott írni..
Vani: ...
Áron: .....
Vani: ez komoly? teljesen összezavarsz Áronka! :P
Áron: Az jo
          Lehet!
Vani: mi lehet? most itt vagy? itt hagytál ? :(
Áron: Nem.
Vani: akkor ... járunk? (ezt amúgy Cinti írta)
             vagyis mégse, bocs, poén XDD
Áron: Oks.
Vani: te járnál velem?
Áron: Nem is tom
Vani: de mit nem tudsz????
Innentől kezdve nem írt már semmit..
-Most meg miért nem ír? Ezt nem hiszem el!-kérdeztem szörnyűlködve.
-Nem tudom. 
-Írjunk neki egy monológot!
Ebből az lett hogy Cinti diktált pár mondatot, néhányat pedig én találtam ki:
Vani:  tehát... szóval azt hiszem ezt meg kéne dumálnunk.totál nme értem mi van és ez nagyon furi...xdd mond el, hogy mit akarsz! Mert amikor először megláttalak akkor még nem éreztemn semmit (1éve) de március 8-án amikor idén taliztunk megláttalak Brúnóval biciklizni és ahhw..na mindegy szóval nem értelek. és miért ölelgetsz ha nem tetszek neked? most akkor csak egy haver vagyok? vagy mi?:S
-NÉÉÉZD ÍR !!!!-ordibáltam. Írt, írt aztán..abbahagyta, többet nem is írt. Semmit. Egy árva betűt sem. Semmit.
-Gyere, csináljunk Violetta paródiát, hátha jobb kedved lesz!-vígasztaltam én Cintit, mintha neki lenne lelki traumája, na mindegy...:D
Elkezdtük énekelni a Habla Si Puedes-t, a Libre Soy-t... Jellegzetes mondata Cintinek:
"Nem igaaaz, nem igaaaz, nem vagyok egy kalap sz*r!!" :D Szakadtunk egész este.
Aztán jött a vacsi.
-Úúúú, együnk kosárkát!-mutogatta a diós sütit a barátnőm. Megkóstoltam a muffint, és visszaköptem.
-Pfúj...
-Na megkóstolom.-mondta Cinti, de hát nem volt sok értelme, az is a tányéron végezte.
***
Amikor lefeküdtünk, beszélgettünk.
-Nem értem már Áront...most akkor mi van?-kérdeztem szomorúan, mert tényleg szeretném hogy

legyen valami.
-Elszúrtam neked...Ne haragudj.
-Miért szúrtad volna el nekem?!
-Mert én írtam neki, hogy járnál velem? Szóval az egészet elcsesztem ! Bocsánat.-kért elnézést de igazából nem haragudtam rá. Nem is kellett.
-Semmi baj. :)
***
-Nem értem a frizbit..-álltam fel félálomban és nem is tudtam, hogy állok és beszélek.
-Mi van Vani?-kérdezte Cinti, miközben már régen aludt. Álmunkban beszéltünk. XDDD

2014.05.09. FOLYTATÁS♥

-Matyiiiiii miért nekünk kell lemennünk?!-kérdezte hisztérikusan Dina. Kicsit rosszul esett hogy ilyeneket mond, de hát látjátok...ilyenek ezek az 'ál barátnők'.
-Lányok, nyugi van! Mindjárt visszamehettek!-nyugtázott mindenkit a fiatal Matyi, aki szerintem értett a nyelvünkön. (tini nyelven)
  Cintivel odarohantunk a többiekhez és kezdődhetett is a játék. Egyből levertek minket, nagyon erősek és magasak voltak. Mi meg fürgék de azért kicsik.
-Jaj, emberek...Most mi lesz ha nem nyerünk?-kérdezte Milán, mi meg leintettük.
-Semmi, a lényeg, hogy játszunk, nem?-kérdeztem.
-Nem, bakker, Nelly! Figyeljél már! Meg kell nyernünk ezt az egész ****-t! -beszélt kicsit csúnyán Viki. Hát...oké...
-Jó csak...-kezdte Cinti is de már minket is leintettek.Hát ez kész..
  Felültünk a lelátóra megint, és elkezdtünk enni.
-Ne egyetek sokat, mert fájni fog a hasatok!-utasított Edina néni, de mire ezt mondta, Milán már befalta az egész szendvicsét. Én még csak a negyedét ettem meg, gondoltam akkor inkább félre teszem.
-Milán, még hány szendvicsed van?-kérdezte Dina mert neki nem volt.
-Van még 5, de bocsi nem adok.-felelte Milán. Összenéztem Cintivel és szakadtunk a röhögéstől majdnem annyira hogy leestünk a székről.
-Lányok, bírjátok ki egy kicsit!-szólt ránk Matyi aki már egy éve próbált minket lefényképezni úgy, hogy nem röhögünk, de nem nagyon sikerült.
-Jó, oké.-szedtem össze magam.-Mehet.
-Na végre!-tapsolt kettőt Milán, és rám tette a karját.
-Jaj Milán, fúj, engedj el!-rángattam ki magam.
-Ne már, gyerekek!-szólt ránk Matyi, szóval sikerült csinálnunk egy képet.-Oké, köszönöm. Gyertek, kezdünk!
 Leszaladtunk a lépcsőn, és megint én ülhettem le...Milánnal.
-Én megint nem fogok leülni! Az előbb ültem le!-parádézott Milán.
-Kérem, hagy üljön le más helyette, nem bírok ki vele 5 percet se!-suttogtam Edina néninek, aki végignézett a társaságon, és megállapította, hogy jó lesz az úgy, hogy én és Milán ülünk le. Na még ez is!
 Leültem a műfűre mellettem Milán.
-Hahahahaha.-röhögött a semmin Milán, én meg egyből felpattantam, és mentem Matyihoz, hogy inkább vele leszek, nem Milánnal. Pechemre Milán is jött velem...
-Na, menjetek fel! Olivér,Gréti, gyertek le!-szólt Edina néni ezért felrohantam a pályára.
-Hajrá!-kiáltott nekem mögöttem Bendi, aki más csapatban volt de azért szurkolt nekünk Rolival, mert nekik akkor nem volt mecs.
-Köszi.-röhögtem mert nekik a velünk egy idősökkel kellett játszaniuk, nem ilyen gólyákkal...XD Na jó, ez kicsit furin hangzott. Mindegy.
 Rohantam, rohantam a frizbi után amikor egyszer csak...belém jött egy magas,dagadt fiú akit én csak Bozontnak hívok, mert hosszabb haja volt és ilyen kócos. Kicsit elestem de nem úgy hogy a földre estem, hanem....áá mindegy, nehéz elmagyarázni.
-Uhh, jól vagy?-segített fel Bozont, és én csak bólogattam.-Ne haragudj.
-Semmi baj.-mondtam röhögve, és folytatódhatott a játék.
***
A negyedik kört megnyertük!!! Juhhúúúúúúú! Üvöltözve jöttünk le a pályáról, és Cintivel meg Milánnal úgy döntöttünk, hogy ismerkedünk egy kicsit.
-Gyertek velem!-invitáltam őket.
-Hova?-kérdezte értetlenül Cinti.
-Hát oda...-mutattam egy ilyen ülő helyre.-Abba a buszmegállóba.
-Az nem is buszmegálló!-mondta röhögve Milán, mire csak vállat vontam.
-Kit érdekel? Olyan mint egy buszmegálló! Na de akkor inkább gyerekmegálló legyen.-adtam az ötletet.
Amikor leültem a kisfiúk elmentek, én meg utánuk ordibáltam, hogy:
-Gyertek vissza ! Miért mentek el? Csak barátkozni szeretnék!
Persze nem jöttek vissza..:( De lett ott két lány, Eszter, és Dorka! Elkezdtünk velük beszélgetni, és felültünk a lelátóra ÚJRA. Jól elbeszélgettünk, aztán megint mi következtünk. Ittam egy kortyot, aztán elköszöntem Esztiéktől és mondta Cintinek hogy menjünk már mert kezdünk!
   Az ötödiket is megnyertük !! IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN! :D
   A hatodik kört is de hát amikor történt velem valami...
Csak simán futottam a frizbi után, és egyszer csak a földön találom magam.
-Mi a....?-kérdeztem mert repültem egyet. És ki miatt? Hát persze, hogy bozont miatt!
Ugyanis, az történt, hogy én békésem futottam, erre ő belém jön, én repülök egyet és már a földön vagyok.
-Úristen, ne haragudj, minden oké?-kérdezte és felrángatott a földről.
-Aha.-mondtam röhögőgörcsben, de közben Olivér már passzolta is tovább a frizbit. Amint meglátta Matyi, hogy elestem üvöltözni kezdett Olivérrel, hogy nem látta, hogy épp a földön fetreng a Vanessza?!
-Gyere, ülj le Cintivel!-mondta, én meg odasántikáltam Cintihez.
-Juuj, jól vagy?-kérdezte Gréti,de én még mindig szakadtam a röhögéstől.
-Persze, de ez nagyon vicces volt.-feleltem.-Hogy is történt?:D:D
Cinti elmesélte amit látott, de őt meg máris hívták be a pályára, engem meg nem. És kit küldtek le Cinti helyett? Hát persze, hogy Milánt! NEEEEEEE! Odafutottam Bendiékhez, leültem melléjük, aztán elbeszélgettünk. És ott termett Milán is.
-Basszus, Milán! Menj már innen kérlek! Mindig itt vagy a közelembe!-prüszköltem.
-Ja, Milán. Mindig itt vagy. Tényleg.-helyeselt Bendi és megdobtam fűvel.
-Ne máááár!-sikitozott Milán mint egy kislány.
-De máááár!-utánozta Bendi amin szakadtam.
ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS MEG IS NYERTÜK!!! JUHHÚÚÚÚÚ! Ötödikek lettünk a hatból! :P Ez is valami, végülis!
-Igeeeeeeen, jók voltatok!-helyeselt Matyi.
Utána már csak az eredmény hirdetés volt hátra, és minden jó volt! Hazaértünk, és Cinti átjött. De ami ezen az éjjel/estén történt, sose felejtem el...Rámírt Áron!!!!!♥
Áron=egy fiú akibe már nagyon régóta belezúgtaaam. ♥Van egy legjobb haverja (Ákos) és tőle ismertem meg még tavaly májusban. Május 20.-án. Életem legjobb napja volt!(eddig)♥
***FOLYTATJUK!

2014.05.09. péntek

Na, végre! Megtaláltam a naplóm, de jó! Eddig kerestem! Itt volt az ágyam alatt, hihetetlen...
Ja, amúgy Nelly vagyok. Balog Lonetta. Utálom a nevem, de a becenevem (Nelly, nyuszi) imádom!! :) 13 éves vagyok és hetedikes. De most ennyit magamról.
   Reggel elindultam a suliba. Ma lesz a frizbi mecs ! :O Szerencsére csak 3 óránk lesz megtartva!
Én voltam a harmadik aki megérkezett az osztályba. Ott volt már Rebi is, akit nagyon bírok.
-Szia Vani! Hogy értetted, hogy ismered Balázst?!-kérdezte.
Balázs=egy kiskori haverom akit Rebi is ismer azt hiszem szolfézsról.
-Szia Rebi. Áááá hosszú, együtt jártunk ki régen anyuékkal a térre. Vagyishát a bébi részére.-javítottam ki magam.
-Tényleg???-kérdezte röhögve, én meg bólintva leültem a padomba. Kipakoltam, és akkor megjött Cinti, az egyik legjobb barátnőm.
-Sziaaaaa Nelly.-köszöntött és adott két puszit.-Ma lesz a frizbi mecs?
-Szia .. Igen...-mondtam nevetve.
 -Ja, jó.-mondta szétszórtan, és bement a terembe. Hát ez kész ez a csaj. :D
***
Ugorjunk egy kicsit.
-Gyerekek, indulunk!-ordibált Edina néni.-Vegyétek fel a jelölő mezeteket!-utasította.
-Edina néni, minek a mezek?-kérdeztem, mert a mezek nem túl illatosak inkább büdösek.
-Hogy ne veszítselek el titeket a BKV-n.-felelte és indulhattunk.
   Egész úton Cintivel és Milánnal voltam. Violettát hallgattunk az úton, nagyon poén volt. XD A villamosra még felszállt plusz három iskola szóval kicsit sokan voltunk...de a buszon....alig volt a levegő! Legalább leülhettünk Cintivel.
-Na, emberek!-ordibáltam, és elkezdtem kamerázni.-Mit gondolsz Cinti, az utazásról?
-Hááát, fülledt meleg van, mindjárt megfulladok, és ennek a néninek a feneke a képemben van...-adta az adást fintorogva, mire a körülöttünk lévők elröhögték magukat.
-Értem. Dina, ti?-fordítottam Dina és Viki felé a kamerát.
Ja igen, Dina és Viki....ők a suli ribancai. Dina ilyen 'ál barátnő' aki mindig eljátsza a legjobb barátnőt, közben teljesen kétszínű, és van erre nagyon sok példám. Nagy segge és melle van, vörös rúzzsal rúzsozza magát és sajnos a kamerába is úgy pózol be, meg persze kivágott pólót hord...Viki meg az ő kis csatlósa, aki Dina kettő, de talán ő egy fokkal jobb. Mindketten megbuktak, ezért vannak a mi osztályunkban.(Viki hatodikba bukott meg, Dina pedig ötödikben, és amúgy Viki csak az évfolyamtársunk)
-Sziasztoooook!-köszönt Viki a telefonom kamerájába, és elkezdtek pózolni.
-De mondjatok is valamit!-tanácsolta Cinti. Dináék összenéztek, és elröhögték magukat. Na, de jó.
  Bendi felé fordítottam a kamerát, de eltakarta magát szóval nem látszott a felvételen. Roli meg nem mondott semmit, szóval ő sem volt annyira érdekes.
  Egy kis idő múlva végre leszálltunk a buszról, és elindultunk a Lurdi ház melletti műfüves pályára. Előttünk ment 2 iskola, szóval kicsit sokan voltunk. XD
Bementünk az öltözőkbe és gyorsan átöltöztünk. Vártunk egy kicsit a WC-re amiben olyan büdös volt, mivel nem volt külön női-férfi WC, hanem egybe volt... -.- És indulhattunk bemelegíteni..
Mi Cintivel, Dinával,Vikivel,Milánnal és Karcsival leültünk a lelátóra. Karcsi csipsszel dobálta Milánt, Milán sikítozott, én ettem, Dina és Viki is, Cinti meg...ült. :D Csak a szokásos!
-Gyertek, gyerekek, kezdünk!-hívott minket Edina néni. Egy csapat magas fiú állt meg előttünk.
-Öhhmm, bocsi, de ti...hányadikosok is vagytok?-kérdeztem furcsállva, mert mi még csak hetedikesek vagyunk ők meg EKKORÁK??!!!
-Én nyolcadikos, ő is és a többiek kilencedikesek.-mondta a legmagasabb. MIVAN?:O
-Jó, ti üljetek le.-mondta Matyi, aki eddig oktatta nekünk a frizbit. Sajnos ezt nekem és Cintinek mondta..:(
Szomorúan lesétáltunk a műfüves pályáról és leültünk a földre.
-Hallod, péntek délután van és mi itt ülünk.-szomorkodtam.
-Nyugi Nelly! Legyél pozitív! Mindjárt mi is leszünk!-vígasztalt Cinti. És tényleg! A következő 5 percben már mehettünk is fel mert lecserélték Dinát és Vikit.
***FOLYTATJUK